5. fejezet

Nagyon örültem, hogy nem én vagyok az egyetlen nő.
Aztán a nagy vigadás után jött a feketeleves.....

És Niall belekezdett.... volna, ha a fiúk fel nem pattannak és pillanatok alatt el nem tűnnek.
- Nos, ezek szerint egyedül fogom elmondani - mondta Niall sejtelmesen.
- Mégis mit? Niall ne húzd az agyam mond meg mi van! - mondtam már kicsit indulatosabban.
- Oké. Szóóval..... igazából két okból jöttél el hozzám. Az egyik az, hogy szerettem volna több időt veled tölteni, mert már nagyon régen voltunk hosszabb ideig együtt.
- Oké, ez rendben is van, meg én is szeretnék veled több időt tölteni, de mi a másik? - kérdeztem.
- Azt még nem mondhatom el, de ígérem, hogy meg fogod tudni. - mondta Niall.
- De most minek kell titkolni? - kérdeztem kicsit dühösen.
- Azért mert még nem biztos, hogy fel vagy készülve rá. - mondja Niall.
- Ezt nem hiszem el! Miért kell állandóan úgy beállítani mint egy 5 évest akit mindentől és mindenkitől óvni kell?! Nem vagyok már gyerek, meg lehet velem mindent beszélni, tudod jól!! - mondtam nagyon dühösen.
- De, Hanna..... - Niall.
- Hagyj békén! - mondtam majd egy pillanat alatt elviharzottam.....

Estefelé jár az idő és én még mindig itt sétálok nagy búsan London utcáin. Niall lehet hiányol, lehet nem... ki tudja. Lehet, hogy keres, lehet, hogy nem is érdekli hol vagyok.... nem tudom. Lehet egy hisztis lánynak hisz, lehet, hogy megérti miért viselkedtem úgy ahogy. Mindegy. A múltat nem lehet megváltoztatni.
Végül úgy döntöttem haza megyek. A telefonomon akarom megnézni az időt és akkor látom, hogy 23 nem fogadott hívás és 19 olvasatlan üzenet. Mivel le volt némítva a telefonom nem hallottam. És mind Niall volt. Ezek szerint aggódik. A remény halványan pislákol bennem. Talán megértette az érzéseimet és nem sértődött meg. Mindegy. Elindulok hazafelé és meglátjuk mi lesz.

                                                  * Niall házában*
Kattan a zár és bemegyek. Niall idegesen ül a nappaliban és az érkezésemre felpattan majd odarohan hozzám.
- Hannah. De jó, hogy itthon vagy. Már úgy aggódtam. Hívtalak százszor és küldtem egy csomó üzenetet. Nem kaptad meg? Mindegy. Az a lényeg,hogy jól vagy és....
- Bocsánat - mondtam halkan félbeszakítva Niall-t.
- Miért? Hisz nem csináltál semmit! - Niall.
- Dehogynem. Nem szabadott volna úgy kiborulnom, de nagyon ideges voltam és nem tudtam magamon uralkodni. - mondtam.
- Nem a te hibád. Ne haragudj, hogy úgy kezeltelek mint egy ovis kislányt, de nem tudtam, hogy milyen információt tudsz most bevenni, és milyet nem. - mosolygott Niall kedvesen.
- Na és? Elmondod mi volt az a másik dolog? - kíváncsiskodtam.
- Hamarosan mindent megtudsz, rendben? De most feküdj le és pihend ki magad - ölelt meg.
- Rendben. Jó éjszakát! - intettem.
- Jó éjt! - mondta Niall.
Bementem, becsuktam a szobaajtót és ledőltem az ágyra. Igaza van a bátyámnak, hosszú nap volt ez a mai. Gyorsan letusoltam, megfésülködtem és befeküdtem az ágyba majd el is aludtam.